2020. május 3.

Még 40 nap, és elpusztul Ninive



A hétköznapjaimat manapság megkoronázza a vírus. Kemény meló követni az eseményeket, napra késznek lenni a halálozási adatok tekintetében, és erős koncentrációval bevonzani a megfelelő válságkezelési technikákat így monitoron keresztül, de megéri. Ugyanakkor elfáradok benne, örültem is, hogy eljött a hétvége. Közben meg muszáj bevallanom, szeretem ezt a karantént. Tudom, kijárási korlátozás csupán, de én még ezzel is megelégszem. Nem sietek sehova, jókat eszem, van időm mindenre, legfőképp a családomra. A természet megajándékozott bennünket egy kis idővel. Már nagyon kellett ez az időkérés, mert vesztésre álltunk. Van ez az élet nevű játék, amiben a jövőnkért küzdünk, szóval nem mindegy, hogy nyerünk-e. Nagy összeget tennék a vesztésre amúgy, bár ez az időkérés egy pillanatra esélyt adott az emberiség csapatának. Talán az utolsó esélyt, de nem tűnik úgy, mintha élnénk vele. Logikusan fogadnék a saját csapatom ellen, hiszen nem lehet ekkora hátrányt behozni. Ahhoz csodának kéne történnie, és ezzel máris túl optimista vagyok, hogy reménykedek.



Még 40 nap, és elpusztul Ninive. Templomokban a vírusból űznek ördögöt, de miért nem saját magukból? Bár ez sosem volt másként. A szabotőr mindig rejtve maradt. A vírus ellenszere az immunrendszer, az immunrendszer pedig annak a tükre, ahogy élsz, vagy ahogy őseid éltek. Anyatejjel erősödött meg, és sok baktériumnak és vírusnak köszönhetően lett nagyfiú. Érted? A vírus csupán a labda, amit be kéne zsákolnod, pontot szerezni belőle. Rossz a viszonyod a labdához, mondaná az edzőm. Egyáltalán? A lelátón érzed magad fiam? Tündérmesékben hiszel? Komoly felnőtt ember vagy, de mégis a tündérmesékben hiszel? Nem akarod felzaklatni magad a valósággal? Pedig a valóság jó, csak először rossz, de aztán értelmet kapnak a dolgok. Na de gáz van tényleg, srácok! Nem hülyülök, már régen lélegeztető gépen van az emberiség. Nem elég intellektuálisnak lenni, hanem hinni kell. Hinni és küzdeni. Tompa agyunkat felrázni, és nem eszmékért már, hanem az életünkért harcolni.


 Írta: Nagy Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése