Csapatépítő tréningek (nem csak színházi alkotóknak) - 1.

A közös munkának, az együtt alkotásnak talán legmagasabb formája egy színházi társulat működése. A társulat lényege, hogy együttes munkával, egymás kölcsönös támogatásával, elfogadásával, a kapcsolatok állandó fejlesztésével hozza létre produktumát. Éppen ezért a társulati munka, a társulatban való gondolkodás jelentősen hozzájárul egy csapat kovácsolódásához, a belső viszonyok kimunkálásához, működéséhez és fejlesztéséhez, az együtt-gondolkodáshoz.

A színházi munka során, a konkrét előadás létrehozásán kívül is számos “játékkal”, fejlesztő gyakorlattal találkozhatunk, amelyek még annál is több kategóriába sorolhatók. Amíg a produkciók létrehozásához köthető felkészülés során maga az alkotás termeli ki a sajátos gyakorlatokat, itt inkább olyan alapvető gyakorlatok bemutatását igyekszem szorgalmazni, melyek különösebb felkészülés, előképzettség és bármilyen produktumon való munkálkodás nélkül is elvégezhetők. Összességében mindezek koncentrációt, kreativitást, fantáziát, testtudatot és energetikát fejlesztő tréningek, vagy olyan csoportos játékok, melyek a csapat közös munkáját, egymásba vetett bizalmát, valamint a résztvevők személyes fejlődését hivatottak elősegíteni.  

Ilyen, a mi színházi közösségünkben is gyakorta előforduló játékokat szedtem csokorba az első részben, amelyeket bátran használhatsz munkahelyi csapatépítésre, minőségi családi társas-estekhez és baráti összejövetelek alkalmával is.  

Mielőtt azonban a feladatok ismertetésére térek, fontos hangsúlyozni a következő alapvető és legfőbb tudnivalók betartását egy mindenki számára vidám, balesetmentes, emlékezetes közös élmény eltöltése érdekében:

1. Minden gyakorlatnál a legfontosabb feladatunk, hogy egymás épségére maximálisan ügyeljünk, a térben is fontos a játékhoz kellő szabad teret biztosítani, a gyakorlatok előtt bemelegíteni
2. A játékosok kényelmesen öltözködjenek, lehetőleg ne viseljenek ékszereket és arra is érdemes gondolni, hogy a hosszú körmök, nagy hajcsatok vagy magassarkú cipők is okozhatnak nem kívánt sérüléseket egy óvatlan pillanatban
3. A gyakorlatok teljes biztonsággal alkalmazhatók, hogyha a csapat nem áll alkohol befolyása alatt, érdemes tehát a fogyasztást a játék utánra hagyni
4. A játékvezető legyen rugalmas: ahogy minden ember, minden csapat más és más. Figyeljünk maximálisan a játszókra, a feladatokat, ha úgy látjuk, módosíthatjuk, finomhangolhatjuk a csapat létszáma, a résztvevők személyisége, aktuális hangulata szerint. 

A tréningek forrását igen nehéz lenne meghatározni. Színházi közegben legtöbben egymástól, ismerős társulati tagoktól, vezetőktől, különböző workshopokon gyűjtjük ismereteinket, amelyeket rendszerint az aktuális feladathoz, előadáshoz, társulathoz, célunkhoz igazítunk, formálunk.  A következők tehát az imént felsorolt forrásokból, de saját megvilágításban lesznek bemutatva. 

1. JÁTÉK A GÁTLÁSOK LEVETKŐZÉSÉRE

A csoport vezetője indítja a gyakorlatot, a többieknek az a feladata, hogy az ő gesztusait, mozdulatait követik, utánozzák. A játék történhet többféle variációban: körben állva, vagy járkálás közben. Van olyan változat, ahol minden teljesen egyszerre történik; van, ahol a vezető előre megmutatja és ismételni kell a mozdulatot. Van, hogy egy mozdulat körbejár és közben megváltozik. A vezető személyét ebben a játékban adhatjuk folyamatosan más és más játékosnak is, valamint a tréning szólhat inkább gesztusokról és a mögötte rejlő érzelmekről, de lehet táncosabb-fizikaibb jellegű is, ahol a testtudat dominál, a kettő vegyítése pedig egy igazán komplex gyakorlat, amelynek rendkívül pozitív hatása van a személyes gátlásokra, blokkokra. Ugyancsak hamar elmúlik mindenféle szégyenkezés, vagy megfelelni akarás miatti szorongás.

2.  EGYSZERŰ BIZALOM-TRÉNINGEK

Nem kell hangsúlyozni, hogy egy csapatban milyen fontos, hogy tagjai merjenek bizalommal fordulni egymáshoz, megbeszélni a kényes kérdéseket, esetleges problémákat, melyek a hatékony együttműködéshez elengedhetetlenek. A bizalomjátékok nagyon egyszerűek, de hihetetlen felemelők is tudnak lenni, gondoljunk csak a mindenki által ismert hátradőlős feladatra, amikor egy ember becsukja a szemét, majd ha mindenki figyel, feszes tartással hátradől társai karjába.

Ezt nem csak három-négyfős csoportokban, hanem akár sokkal többen is játszhatjuk, ha körbe állunk és a játszó folyamatos csukott szem és feszített testtartás mellett fix helyen állva bármerre dülöngélhet, amerre csak szeretne, hiszen mindig lesz ott több valaki, aki finoman segít visszaállítani őt a középpontba, ahonnan újabb kilengés következhet. Nagyon fontos, hogy végig egymásra figyeljünk, minden megtartást legalább két - két ember segítse, és ha úgy látjuk, hogy gyengébb társunk felé irányul a középső játékos súlya, ugorjunk neki segíteni.  A gyakorlat akkor ér véget, ha a középen álló ember kinyitja a szemét. Beszéljük meg előre, hogy addig tart a játék, amíg ő jól érzi benne magát.

Bizalom PRO - mindenki imádja a következő gyakorlatot, mert általa egészen különleges lebegés-élményben lehet részünk.

Egyik társunk feküdjön a földre és vegye fel az előbbiekben is használt feszített testtartást. A csapat többi tagja fogja felemeli őt LASSAN!, közös erővel. Valaki a nyakát, fejét, mások a vállát, hátát, combját, alsó lábszárát, sarkát támasztják alá, így a fekvő szép lassan megemelkedik, egészen a tartók feje fölé, ahol pici és lassú visszaejtés után ismét felemelkedik a legmagasabb pontra, onnan pedig szépen visszaérkezik a földre. Nagyon fontos az, hogy mindenki figyeljen mindenkire, a vezető folyamatosan hangsúlyozza a lassúságot. Ez egy igazi csapatmunka. Legalább 8 ember szükséges a biztonságos emeléshez, akik közül egyvalaki a nyakat és fejet különösen odafigyelve támassza meg.

 

3.  A HIBAJAVÍTÓ MŰHELY

Álljatok fel két sorban úgy, hogy az egyik sorban lévő játékosok a másik sorban lévők felé néznek. Képzeljétek azt,hogy ez egy autószervíz, melynek “bejáratához” (a két sor közé, előre) az egyik sor első embere áll, aki elmondja, hogy ő milyen autó és milyen javítás vagy karbantartás, esetleg tisztítás szükségeltetik neki. Ezután lassan elindul a két sor között, míg a sorban álló játékosok elvégzik rajta a kívánt munkálatokat. A “javítást” természetesen átvitt értelemben, jelzés szerűen, fizikai kontaktussal végezzük, fájdalmat nem okozva. Aki végigment a javítóműhelyen, a sor végére áll be, így mindig a sor elején lévő játékossal folytatódik a móka.

Átvitt értelemben a gyakorlat elősegíti azt, hogy ha bárkinek bármilyen problémája adódik, a többiek képesek segíteni, és szívesen támogatják célja elérésében.

4.  AZ ALKOTÁSÉ A FŐSZEREP

A közös alkotás élménye tud csak igazán felemelő lenni! A következő gyakorlatban 3-4-5 fős csapatokat alkossunk, akiknek a feladata egy rövidke dalt megkomponálni, amelyet aztán a csapatok egymás után előadhatnak egymásnak. A dal szövegét a csapattagok írják, stílusát a játékvezető határozza meg. Az extrémebb stílusok (pl. heavy metal, opera) még izgalmasabb eredményt produkálhatnak. A téma lehet a csapat sajátja, például egy munkatársakból álló kommuna témája: élet a munkahelyünkön. Ennél a feladatnál ne kíméld a fantáziád, alakítsd saját képetekre a témát, vagy témákat. Az eredmény magáért beszél! :)

5. HETTYEN - PITTY

Saját munkatársaim rendszeresen emlegetik a következő játékot, amit ezért minden lehetséges alkalommal újra és újra játszunk, mert nagyon szórakoztató. A csapat székeken ül olyan szoros körben, hogy a középen álló ember csukott szemmel bárki ölébe kényelmesen beleülhessen. A feladata az, hogy kitalálja, kinek az ölébe talált bele, de nem akárhogyan. Ha megtalálta a szimpatikus “ülőhelyet”, “hettyen” kérdőszót tesz fel annak a játékosnak, akinek az ölébe ült, ekkor az, elváltoztatott hangon válaszul mondja: “pitty”.

Ha sikerült kitalálni, ki ő, helyet cserélnek, ha nem, folytatódik a játék. Amikor már csukva van a középen álló szeme, keveredjünk, keressünk mindig más-más széket magunknak és próbáljunk meg csendben röhögni :)

A gyakorlat nagyon szórakoztató és elősegíti a gátlások feloldását.

A cikksorozat első részében a legegyszerűbb, legkönnyebben kivitelezhető játékokat vettem sorra, a csapatépítő tréningek második része néhány hét múlva, tervezetten még karácsony előtt várható kicsit komolyabb és mélyrehatóbb gyakorlatokkal.

 Addig is kövesd figyelemmel blogbejegyzéseinket további hasznos és érdekes tartalmakért!

Különleges közös élményeket és remek szórakozást kívánok!

Írta: Tóth Tímea

Mi a boldogság - Nagy Szabolcs

Mi a boldogság? Teszem fel a kérdést manapság egyre többször, ezúttal szerepben, hiszen próbáljuk az új darabunkat. J Erről nem is árulhatok el többet, de arról igen, hogy civilben mi a gondolatom erről. Nem is gondolat ez, hanem egy élmény. Egyik este feleségem altatta a kisfiunkat. Máskor gyerekdalokat dúdol, de most egy verset kezdett felolvasni. Arany János: Családi kör.

Miközben csemeténk egyre nyugodtabban szuszogott, engem teljesen elöntött a boldogság, erősen kellett koncentrálnom, hogy ne akasszam meg az altatás folyamatát a rámtörő érzések hullámaitól nehézzé vált légzésemmel. Arany versének költői képei, szókapcsolatai élénkebb képet festettek, mint egy mozi szuper széles vászna, és ezek a képek elementáris erővel hatottak rám... De hogyan? Mit is láthatunk? Csak egy cica, aki „óvakodva lépked hosszan elnyult testtel”, vagy a csíkos tarisznyából előkerülő kis nyúl? Egy kis parasztház, tele fénnyel és élettel...

Az én válaszom erre magamnak, hogy a költő ott volt, jelen volt ebben a házikóban. Volt lehetősége megélni, megfigyelni, majd később egész életében alkalmasint felidézni ezt az élményt, olyankor is, amikor ebből az idilli hangulatból már minden szertefoszlott. Én is emlékezni fogok mindig ezekre az altatásokra, gyermekem apró kézfejére, ahogy még félálomban keres egy hajtincset, amibe belekapaszkodhat, feleségem nyugodt hangján búgó versre, aminek hatására képzeletem messzi vidékekre szárnyalt, mégis úgy tért vissza, hogy nem tudott olyan helyet mutatni, ahol akkor szívesebben lettem volna, mint abban a kicsiny szobában. Ezek az emlékek hoznak majd boldogságot akkor is, amikor ebben semmilyen külső körülmény nem támogathat majd. 

Most is a szívem szakad meg azokért a kurd gyerekekért, akik a török támadások elől menekülnek. Egyetlen gyermektől sem szabadna elvenni azt, amit otthonnak hívhat, azt az idillt, amit Arany lefestett a Családi kör-ben. Nincs olyan érv, ami megfoszthatna akár csak egyet is a családi élet talán hasonlóan szerény, de mégis nyugodt és bennsőséges tapasztalásától. Amely gyermek nem tudja magával vinni ezeket a megélt boldog pillanatokat a felnőtt életébe, az maga is könnyen az agresszió eszközévé válhat. Az a felnőtt, aki nem tud ilyen pillanatokat felidézni, élete végéig hiába keresi majd a boldogságot.

Írta: Nagy Szabolcs