2019. február 19.

„To bless this twain, that they may prosperous be” – „Áldd meg őket, hogy nászuk prosperáljon”


Ebben az évadban egyik futó előadásunk William Shakespeare „A vihar” című színműve, melyből a fenti idézet is származik.
Nekem ez az első alkalom, hogy a híres mester darabjában játszhatok és ez nagyhatást gyakorolt rám, ezt szeretném most megosztani veletek.
A próbafolyamat alatt nagyon a szívemhez nőtt Shakespeare, így elkezdtem jobban beleásni magam a munkásságába, főként azt a szempontot szem előtt tartva, hogy a különböző fordítások menyire hasonlítanak egymáshoz, illetve, hogy mennyire tükrözik az eredeti szöveget (hozzáteszem itt, hogy én fontos célomnak tartom azt, hogy elfogadtassam azt az irodalmi közélettel, hogy a műfordítás megbecsülendő legalább annyira, ha nem jobban, mint egy eredeti mű megalkotása). Szintén megemlítendő, hogy a mi előadásunk többféle fordítás alapján lett összerakva.


Pillanatkép "A vihar" című előadásunkból

Azt vettem észre, hogy egy fordításban akkor, ha drámáról, tragédiáról, vagy egyéb, komolyabb töltetű darabokról szól, jobban működik az, ha az eredeti jelentésre törekszik a fordító (ilyenek például Nádasdy fordításai).
Viszont, ha könnyedebb művekről van szó (vígjátékok, dalok, költemények stb.), azok a fordítók a sikeresebbek, akik inkább arra törekedtek, hogy a fordításuk a magyar nyelvre való újraalkotása legyen a műveknek (például Arany „Szentivánéji álom” fordítása). Persze lehet ezt a két nézetet úgymond keverni is, ami szintén tud kiválóan működni.
A szonettek, illetve a Shakespeare „dalok” olvasása közben elkezdtem én is kísérletezni, a végeredmény a következő kis dal lett:


Shakespeare-six (inspired by the song in Henry VIII.)

Sunlight plays on mountaintops,
Joyfully in grief it hops,
Nothing ever changes her.
Desire of playful springtime,
Gathers hearts of lovers in rhyme,
With foul lie of forever.

Soulful gills' and cheeky ladies'
Whispers join up in melodies,
All their hearts beat in rhytm.
This is how this life makes music,
Paints on this old golden tunic,
That is strong and time ridden.



Shakespeare-hatos (A VIII. Henrik dala alapján)

Napfény játszik hegytetőkön
Vidám gyászban, leskelődőn
Nincs mi megváltoztatná.
Csintalan, szép tavasz vágya
Szerelmes szíveknek tárgya,
És öröknek hazudná.

Víg legények, kacér lányok
Dallam édes suttogástok,
Szívetek, mint dobverő.
Zenét komponál az élet,
Festi ezt a kopott képet
Melyen nem fog rég-idő.
   

Ez alapján ti is láthatjátok, miként tud egy vers egy fordítás révén újjászületni.
Szerintetek a két dal közül melyik született előbb, illetve melyik volt az alapja melyiknek? Nektek melyik fordított mű (nem feltétlen Shakespeare) áll közel a szívetekhez?

Mély tisztelettel: Alföldi Áron

3 megjegyzés:

  1. Nem tudom, mennyire világos a bejegyzésből, de félreértéseket megelőzendő, álljon itt feketén-fehére: mind az angol, mint a magyar nyelvű szonett Áron munkája.

    VálaszTörlés
  2. A szonett nagyon tetszett, és én lepődtem meg a legjobban, hogy Áron írta!
    További sok sikert kívánok az előadásokhoz és a versíráshoz is!

    VálaszTörlés
  3. Nekem a magyar nagyon tetszett. Talán az volt a korábban keletkezett es az angol a fordítás? Ezt tippelem. :)

    VálaszTörlés