Egy fesztivál

Egy amatőr színjátszó életében az év fénypontjai szoktak lenni a különböző amatőr színházi fesztiválok.
Ilyen esemény során előadni egy futó darabot teljesen más élmény, mint amikor ezt hazai pályán, a városunk közönsége előtt tesszük. Szakmabeli profik, szakértők, távoli határon innen és határon túli városok színkörei előtt bemutatni, hogy mit gondolunk mi a színházról, felér egy premier előtti izgalommal is. Dícsérő szavak ugyanolyan jól esnek, mint az építő kritikák, kreatív gondolatok, melyeket később akár még meg is fogadunk, ha a magunkénak érezzük.
Ugyanígy teszünk mi is, miután a sűrűn egymás után pakolt előadásokat megtekintettük, és örömmel adunk visszajelzést más társulatoknak, és hallgatjuk meg a zsűri őket célkeresztbe vevő véleményét és védjük meg őket, ha úgy érezzük, igazságtalan kritikát kaptak.

Az előadásokon és a színházon túl azonban van egy még nagyobb és még erősebb szellem, mely körbelengi ezeket a rendezvényeket: az együvé tartozás élménye. Vannak barátaink, akikkel évente egyszer-kétszer, egy-egy fesztivál alkalmával találkozunk, és mégis úgy vagyunk képesek beszélgetni, mintha csak egy hete találkoztunk volna utoljára. Vannak új arcok, új társulatok, akikkel talán először találkozunk, mégis a megszólítást követő egy-két perc múltán már úgy beszélgetünk a közös érdeklődés, az egy ritmusra dobbanó szív hatására, mintha ez a legtermészetesebb és legáltalánosabb dolog lenne. Hogy „idegenek” olyan intim intenzitással kommunikálnak valami számukra nagyon lényegesről és fontosról, amelyről évtizedek óta ismert barátokkal, sőt akár családtagokkal sem lennének képesek.

És vagyunk mi, a színházi család, a Prospero Színkör, ahol kis közösségünk napokra zárja össze magát egymással, ahol együtt alszunk, együtt ébredünk, együtt eszünk, együt iszunk, együtt játszunk és együtt váltjuk meg a világot, bástyánk még masszívabbá, még erősebbé szilárdul.

Ugyanakkor nem lehet minden fesztivál az „eddigi legjobb fesztivál”. Az idei, vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon talán az élményekből kicsit kevesebb jutott. A közösségi programok ezúttal megritkultak, az előadások száma lényegesen kevesebb volt az előző évekhez képest, és talán a mindig szigorú időbeosztás és szabályok mentén szerveződő szakmai figyelem is kicsit széttöredezett, a nagy meleg, a párás időt hozó zivatarok, a két fellépés okozta fáradtság talán a mi energiánkra is rányomta bélyegét, de mindez csak arra ösztönzött minket, hogy még erősebbre húzzuk a színházi kötelékeket, még masszívabbra építsük a Prospero bástyáját.

Vasvár jövőre is visszavár, mi pedig a színházi ritmusra dobogó szívvel jönni fogunk.

 - Czeller Péter

Csenki Réka: Bosszú - novella

Ahogy kilépett a ragyogó napsütésbe, elővette zsebéből a vadiúj Porsche 911-es kulcsát. Megállt az üzlet ajtaja előtt, arcát a napfény felé fordította, becsukta a szemét. Közben érezte a tenyerében a fém hűvösségét. Hamar átmelegedett a teste melegétől. Most még meleg. Hevíti a nap fénye, a testében lüktető élet. Furcsa módon sosem érezte magát élőbbnek ennél. Hülye közhelyek jutottak eszébe, a halál előtti életörömről. Coelho is megirigyelte volna. Végső elhatározásra jutott. Semmit sem fognak kapni. Egy fillért se. Szirszaroka fogja költeni minden pénzét. Elképzelte megnyúlt képüket a hagyatéki tárgyaláson, mikor az ügyvédje felolvassa nekik. Mélységes megnyugvással töltötte el. Teleszívta tüdejét a nyáresti fűszeres levegővel, kinyitotta a szemét és odalépett a kocsijához. A friss fényezésen szemkápráztatóan ragyogott az arany színű fény. A falevelek árnyéka virgonc táncot lejtett a motorháztetőn. Végigsimította az ajtót, majd egy gyengéd mozdulattal kinyitotta és beült. Beindította a motort, ami halk búgással dorombolni kezdett. Tenyerét a műszerfalra téve érezte 580 lóerő ugrásra kész alapzaját.

               Már hónapok óta tudta, hogy rákos. Először őt is meglepte, hogy meg sem rázta. Valahogy természetesnek tűnt, mintha mindig is sejtette volna, hogy ez lesz. Tulajdonképpen várható is volt, hiszen az szüleivel is ez végzett. Akár kezeltethette is volna magát, de nem akarta. A szülei bezzeg mindent megtettek, hogy meggyógyuljanak. Mennyit szenvedtek érte ők is és az egész család. Őt nem a másoknak okozott szenvedés tartotta vissza. Már nem érdekelte senki. A gyerekei nem látogatják, csak ha pénz kell nekik. Hát most megkapják. Pontosabban azt kapják, amit érdemelnek.  Egyedül ez éltette. A felesége is régen meghalt. Szívroham vitte el. Annyira tiszta szívvel és odaadással élte az életét. Egyszerűen elfogyott belőle a szeretet, amit másoknak adott. Ő volt az egyetlen, aki jó hatással volt rá. Most már nem kell senkiért jónak lennie, ez most már csak az ő élete. Miután megtudta, hogy egy éve van vissza, viszonylag jó egészségi állapotban, elkezdte szórni a pénzét. Szerencsére szülei nagy vagyont hagytak rá, amit ő tovább gyarapított. Kiváló pénzügyi érzéke volt. A gyerekei is számítottak a családi vagyonra halála után. Amint elkezdett költekezni, egyből megjelentek a keselyűk. Gyerekei örökölték az üzelti érzékét, ami következtében kiváló stratégeként hol ellenségei, hol barátai voltak egymásnak, éppen aktuális érdekeiktől függően. Ezúttal egy emberként emelték fel a hangjukat a családi vagyon elvesztésétől tartva. Egész életükben a seggük alá volt téve minden, a magániskolától a számukra épített egyedi tervezésű családi házon keresztül. Baromira unta már ezt, és néha csak a műsor kedvéért adott egyik gyerekének olyasmit, amire a másik jobban vágyott.

Most viszont senki kedvére nem fog tenni. Nem fog tocsogni  az önsajnálatban, és nem fogja beáldozni a megmaradt utolsó évét szenvedésre, vagy mások kegyeire. Még kilenc fantasztikus hónapja és nagy halom vagyona van hátra. Az utolsó pár hónapot majd valamelyik trópusi szigeten tölti, fűszoknyás bennszülött kurvák társaságában. Úgy tervezte legalább öten jelen lesznek a halálakor és egyikben biztos benne lesz a farka.

Mára semmit nem tervezett, frissen fényezett kocsijával felhajtott az autópályára furikázni.  Másnapra van megbeszélése az ügyvédjével. Magában kuncogott az elnyúlt képek gondolatára. A girhes menye a szakajtónyi kölökkel. Piócák mind. A fiai dühös vörös képe, amint túlordítva fenyegetik az ügyvédet. A másik két fia, akik végig kurvázták, drogozták az egyetemet az ő pénzén. Az elégedettség arra késztette, hogy igazán rálépjen a gázra.

A lemenő nap pajzán táncot lejtett a motorház tetőn, belelibbenve a szemébe, elvakítva őt. A koraesti szellő megvadulva kócolta össze ősz tincseit, a vörös kabrióban. Behunyta a szemét, élvezve az elképzelt döbbent arcokat. Teherautó dudája tülkölt bele a fűszeres levegőbe. Egy pillanat csend majd frissen fényezett vörös fém gyűrődött az előtte haladó sáros teherautó alá. Fűszoknyás hawai-i lány bábú borult a teherautósofőr ölébe. Hagyatéki tárgyalásán gyászos tekintetek találkoztak elégedett pillantásokkal.

Írta: Csenki Réka

Körtevirágok - A nèma csendbe burkolva

Oldódó kèped

Kicsordul szememből és

Arcomra szárad.

Összekuporodva vagy a szinpadon,a fèny lassan feljön, s megpillantasz a tenyeredben egy apró lelket, aki èleted rövid idejèben a legcsodálatosabb perceket adta neked, de mint mindig a boldog èveket megtöri a vègleges elbúcsúzás, a halál, amely csak semmit ès üressèget hagy maga mögött, melyet a csodás emlèkekkel lassan, szèpen feltöltesz, s egybeolvasztod a sziveddel...búcsúzni a legnehezebb,vègigjárni az utat, s megèrteni mit is jelent ez..számomra ezt jelenti ez a haiku, az emlèkek megjelennek előtted s a búcsúzás pillanatában a könnyeiddel elfolynak az arcodon,eggyè válnak veled,beszívódnak a bőrödbe,újraèrtèkelsz mindent.

Az előadásra való felkèszülès,trèningek,próbák az egyik legjobb próbafolyamat volt számomra. Az előadás nagyon sokat adott mindannyiuknak, sőt mindenkinek aki megnèzi. A haikukban mindenki mást lát,mindenkinek mást jelent, valakinek boldogságot, valakinek kínt,szenvedèst, emlèkek sorát... Egy meditativ, elgondolkodtató èlmènyt nyújt.

Èn belül az egèsz előadás alatt nèma csendet èrzek,egy nyugodt lelki állapotot, mint amikor a tó sima tükre megcsillan a napsütèsben hajnalban, teljes egèszèben a fizikai testemre, a lelkemre, a többiekre tudok figyelni, ès energiát adni a környezetemnek. Az előadás elmèlyitette bennem/bennünk az alázat, türelem, megèrtès, lelki bèke magasabb fokát.

Ha szeretnèl belesüppedni a mèly csendbe, ha meditativ èlmènyre vágysz, gyere ès nèzz meg minket!

- Bognár Beatrix