Oldódó kèped
Kicsordul szememből és
Arcomra szárad.
Összekuporodva vagy a szinpadon,a fèny lassan feljön, s megpillantasz a
tenyeredben egy apró lelket, aki èleted rövid idejèben a legcsodálatosabb
perceket adta neked, de mint mindig a boldog èveket megtöri a vègleges
elbúcsúzás, a halál, amely csak semmit ès üressèget hagy maga mögött, melyet a
csodás emlèkekkel lassan, szèpen feltöltesz, s egybeolvasztod a
sziveddel...búcsúzni a legnehezebb,vègigjárni az utat, s megèrteni mit is
jelent ez..számomra ezt jelenti ez a haiku, az emlèkek megjelennek előtted s a
búcsúzás pillanatában a könnyeiddel elfolynak az arcodon,eggyè válnak
veled,beszívódnak a bőrödbe,újraèrtèkelsz mindent.
Az előadásra való felkèszülès,trèningek,próbák az egyik
legjobb próbafolyamat volt számomra. Az előadás nagyon sokat adott
mindannyiuknak, sőt mindenkinek aki megnèzi. A haikukban mindenki mást
lát,mindenkinek mást jelent, valakinek boldogságot, valakinek kínt,szenvedèst,
emlèkek sorát... Egy meditativ, elgondolkodtató èlmènyt nyújt.
Èn belül az egèsz előadás alatt nèma csendet èrzek,egy
nyugodt lelki állapotot, mint amikor a tó sima tükre megcsillan a napsütèsben
hajnalban, teljes egèszèben a fizikai testemre, a lelkemre, a többiekre tudok
figyelni, ès energiát adni a környezetemnek. Az előadás elmèlyitette
bennem/bennünk az alázat, türelem, megèrtès, lelki bèke magasabb fokát.
Ha szeretnèl belesüppedni a mèly csendbe, ha meditativ
èlmènyre vágysz, gyere ès nèzz meg minket!
- Bognár Beatrix
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése