2019. szeptember 24.

A Szent Tér 10 parancsolata


Mindegy, hogy a törzshelyünkön, A Szabadművelődés Házában,  vagy éppen “idegenben” játszunk, a színházterem, azon belül is a színpad egy megszentelt tér. Ahogy mi, színészek viszonyulunk a színpadhoz, úgy viszonyul a színpad is hozzánk. Ahogy pedig a színpad viszonyul a nézőhöz, úgy viszonyul a néző is a színpadon látottakhoz. Ahhoz, hogy a színpad egy másik valóság, egy különböző síkon létező, Szent Tér lehessen, nagyon fontos alázatos önfegyelemmel betartani ennek a területnek a szabályait. A szertartásos tisztelettel kezelt színpadot egy olyan misztikus területté tudjuk alakítani, amelynek határán átlépve bekerülhetünk erre a másik síkra. Ekkor a színpad már olyan erős energiájú térré válik, ami egyértelmű hatást képes gyakorolni a nézőre, így ezáltal végeredményben a színész színpadoz való viszonya határozza meg a néző előadáshoz való viszonyát is. Én magam ezt az élményt a Körtevirágok előadásunk kapcsán tapasztaltam meg a legerősebben, ahol a szertartásos felkészülés elengedhetetlen.
Ehhez azonban a színésznek be kell tartania a Szent Tér (az egész színházterem, beleértve a nézőteret és a takarásban lévő teret) 10 parancsolatát.

1,
A Szent Tér örök és nem csak előadások alkalmával létező!
A színházterem, akkor is színházterem, ha éppen nincs előadás. Ebből kifolyólag a színpad akkor is tiszteletet érdemel, ha éppen nem előadás, hanem próba zajlik rajta.

2,
Adj magadnak időt arra, hogy Szent Teret teremthess!
Próba előtt úgy érkezz meg, hogy a próba kezdetekor már készen állj a Szent Tér befoglalására. Előadás előtt pedig órákkal korábban érkezz, mert akkor van a legnagyobb szükség a tiszta energiáidra és egyéb feladataid is lesznek! Ha elkésel, vagy késve érkezel, akkor is szükséged lesz arra, hogy átöltözz, felkészülj a színpadra történő belépésre. Ezt azonban tedd a legnagyobb csendben, ha már a színpadon a próba kezdetét vette.

3,
Hagyd magad mögött a civil életed!
Ha belépsz a színházterembe és a nézőtér területére, szakadj el a társulaton és színházon kívüli gondjaidtól! Beszélgess a többiekkel, de ahogy a próba elindul, függeszd fel ezeket is és beszélgetéseidben is csak a feladatra koncentrálj! Ha belépsz a takarásba, nem csupán civil beszédtémáidtól, de szakadj el minden civil gondolatodtól is! Ha belépsz a színpadra, így már minden civilségedet magad mögött is hagytad.

4,
Öltözz át!
A Szent Teret beszennyező civilséget nem csupán gondolataiddal, de tárgyakkal behordhatod. Fogj egy ruhát, jelöld ki próbaruhának, és sehol máshol ne viseld azt! Abban az öltözetben, amiben színpadra lépsz, ne lásson a civil világ. Ha az aznap viselt utcai ruhádban, vagy az otthon viselt melegítődben lépsz be a színpad szent terébe, azzal meg is sértetted azt: elsősorban magadban. Ha véletlenül felejted otthon a ruhát, sajnos nincs más választásod, de a teret attól még megsérted.



5,
Soha ne lépd át a színpad határát, amíg nem gondolod magad arra érdemesnek!
Ha cikáznak a gondolataid a civil világodban, ha nem érzed magad koncentráltnak eléggé, inkább kérj 5 percet, vonulj félre és készítsd fel magad.

6,
A próbák és az előadás idejére száműzd a telefonodat a színházteremből!
A XXI. Század értékválságának egyik legfőbb okozója a mobiltelefon és semi keresnivalója a színházteremben. Akkor sincs, ha éppen nincs dolgod, akkor sincs ha éppen takarásban vagy és senki sem lát, a színpadra pedig szigorúan be se vidd! Szakadj el tőle erre a 3 órára, némítsd le, ha igazán erős vagy, ki is kapcsolahatod, de a legkeményebbek simán otthonhagyják. Természetesen, ha mégis szükséges elintézned valamit, erre mindig van módod: a színháztermen kívül.

7,
A színházteremben lehetőleg maradj éhen!
Ha nem tudtál próba vagy előadás előtt enni, a színháztermen kívül megteheted. Vészhelyzet esetén, ha éppen a színen nem zajlik próba, a nézőtér területén emeld meg a vércukorszinted 1-2 falattal. Ha inni szeretnél, nyugodtan tedd azt bármikor a nézőtér területén, és vigyél be magaddal innivalót a takarásba is. De a színpadra semi oda nem illő enni és innivalót ne vigyél be!

8,
Tiszteld, a Szent Teret akkor is, amikor te nem vagy színpadon!
Maradj csendben a takarásban előadás és próba alatt! Próbák alatt, amikor éppen nincs dolgod, csak akkor tartózkodj a Szent Térben, ha képes vagy csendben végigülni, amíg az adott jelenet zajlik. Ha nem, nyugodtan tartózkodj a színháztermen kívül. De, amikor a színész társaid próbálnak, ne beszélj, ne is suttogj, ne egyél, ne igyál, ne öltözködj, ne állj fel, hogy elmenj pl WC-re és lehetőleg ne is gyere be kintről (inkább hallgatózz)! Ha feltétlenül távoznod kell, azt tedd néma csendben, ha át is kell öltöznöd, vonulj a színpadtól a legmesszebb és tedd ezt nagyon csendben! Ha bent vagy, minden figyelmed és energiád kövesse, ami a színpadon zajlik, így nem csak passzívan segíted a próbafolyamatot, de még segítő észrevételeid is lehetnek a jelenet próbája után.

9,
Tiszteld a Szent Tered tisztaságát nem csupán szellemi, lelki, hanem fizikai szinten is!
Próba, előadás után pakolj el, a szemetet szedd össze, akkor is, ha nem te hagytad ott és ne másra várj, ha koszt fedezel fel, ha lóg a függöny, ha nem érzed úgy, hogy fizikailag ez egy makulátlan terület!

10,
Légy tudatos és felkészült!
Ismerd meg a Szent Teret, járd be, érintsd meg, teremts vele kapcsolatot! Tudatosítsd magadban, hogy MOST és ITT vagy és nincs máskor és máshol! Érezd a teret, mert ez itt és most a te tered. Ismerd meg a díszletet, a kellékeid – amennyiben vannak – és a jelmezed. Tedd mindezt úgy, mintha csak először találkoznál velük. Ez elsősorban előadásokra vonatkozik a leginkább.

A Szent Tér 10 parancsolatának betartásához nem elég a színházteremben tudatosnak lennünk. Különben nem fog menni. Talán nem könnyű a feladat és talán szigorúnak tűnnek a pontok, de hangsúlyoznám, hogy ez nem egy kihívás, hanem egy színházi minimum.
A fent felsorolt pontok közül magam sem tartok be mindig mindent – egyrészt önhibámból, másrészt, mert valamit csak csapatszinten lehet betartani. Végeredményben tisztelhetjük a színpadot, a teret, egymást, de mit sem ér az egész, ha magunkat nem tiszteljük eléggé.

- Czeller Péter -

2019. szeptember 19.

Minden elmulasztott napfelkelténk


Mikor reggel elindult, már szikrázóan sütött a felkelő nap. Az ősz beköszöntével ő is egyre nehezebben kelt fel, és fröcsentette fényét a szemközti panelek sárga falára és madárszaros ablakaira.

A teáját kortyolgatva hallgatta reggelente a szuszogásokat. Sose volt baja a korai keléssel, ami valahol hat óránál volt az elképzelései szerint, legalábbis addig, amíg nem kellett fél hatkor kelnie. Iskolás korában az apja keltette fél hétkor. Bejött a szobába, felhúzta a redőnyt. Iszonyú korainak érezte. Ma már telefonra ébred. Régen, hogy keltek fel korán? Valamelyik filmben látta, hogy a hajnalodó utcában megy végig a lámpagyújtogató és megkocogtatja azzal a hosszú eszközével az ablakot és kiabál. Ébresztő!  

A lámpagyújtogatót ki ébresztette fel? Bár munkájából adódóan valószínűleg nem is aludt. Éjszakás műszak. Viszont ő délután aludt. De akkor is fel kellett valahogy ébrednie. 

Utálta-e a korai kelést? Nos, az biztos, hogy nem szerette. Volt egy pont, mikor már a nap is jobban utálta nála.  Ilyenkor még csak nem is deregngett, mikor ő már sötétben indult el a buszra. Mire beért a munkahelyére, a nap is felkelt. Érdekes, hogy sose figyelte a napfelkeltét. Talán azt sem vette volna észre, ha egyáltalán nem kel fel. És mások? Csak azt vesszük észre, hogy egyszer csak fenn van. Mikor a kocsiban bosszankodnak, mert a szemükbe tűz a nap. Vagy a madarak zajongása miatt az ablak előtti fán, ahogy köszöntik az első sugarakat. 



A napfény élettani szempontból elengedhetetlen. Emellett az éjszaka olyan zugait is megvilágítja, amik rettegéssel töltötték fel a lelkünket. A sötétben előjönnek a démonok, a szorongások, azt mondják. A sötétség világít rá a létezésükre, felerősödnek, láthatóvá válnak. Talán ők is lámpagyújtogatók. Megvilágítják félelmeinket. Mi pedig nem vesszük észre, hogy kopogtatnak az ablakunkon: Ébresztő! 

Buszra menet a szemébe tűzött a nap, de indokolatlannak érezte szeptemberben a napszemüveget. A napok óta tartó esőzések után élvezte ezt a tolakodó kényelmetlenséget. Annyira már nem melegítette fel, viszont a jobb idő ígéretével kecsegtetett.  Átvágott egy kisebb füves területen, vékony vászoncipőjét átnedvesítette a harmat, sötét foltokat hagyva a halványkék szöveten. A vadállat sofőr volt ma, satufék és padlógáz. Úgy vezette a szerencsétlen járművet, mintha egy sárkány hátán lovagolna. Kék sofőregyenruhája ragyogott a napfényben, akár a lovagi páncél, pedál sarkanytyúi a húsig hatolva vájtak a busz padlózatába. A vele leszálló utasok megkönnyebbült sóhajjal hagyták el az életveszélyes gépállat gyomrát. Továbbsétálva a jármű forró menetszele összeborzolta haját, tekintetével még elkapta pár szabadságért kétségbeesetten könyörgő utas tekintetét. Jó húsz perces sétával végre beért a munkahelyére. Az ipari park mellett, a kamionpihenőben, behúzott függönyű fülkékben aludtak a sofőrök, elmulasztva a sokadik napfelkeltéjüket. A naplementének bizonyára mindannyian tanúi voltak és annak reményével telve nyújtóztak el az alvófülkékben, vezetőüléseken, hogy másnap bizotsan újra felkel.

2019. szeptember 14.

Összegyúr, formába önt, alakít, fejleszt – hobbik




Minden embernek van hobbija, kinek ez, kinek az. Ha van egy ilyen szabadidős tevékenységed az kikapcsol, ellazít, eltünteti a napi feszültséged, megformál, más emberré tesz, segít az önismeretben. Számomra az első számú ilyen tevékenység a színjátszás. A színjátszás megtanított az alázatra, csapatmunkára, egymásra figyelésre, egymás elfogadására, a türelemre. El se tudnám képzelni az életem enélkül. Ők lettek a második családom, akik jóban rosszban ott vannak és segítenek. Szeptemberben nálunk is megkezdődött az évad, új izgalmas lehetőségekkel, próbákkal, előadásokkal, na meg a tagfelvétellel amely szeptember 23-án és 30-án lesz. Hogy miért jó Prosperósnak lenni? A legfőbb feltétel hogy szeretned kell a krumplis tésztát! - feszegetheted a határaid, kitapasztalhatod milyen szélsőségekig tudsz elmenni - önismeret - megtanulsz csapatban dolgozni, ha pedig szereted a csapatmunkát akkor maximálisan szuperül fogod magad érezni - eljuthatsz fesztiválokra, ahol megmutathatjuk magunkat, új színköröket ismerhetsz meg, barátságokat köthetsz, kapcsolatokat építhetsz ki - garantált a szuper jókedv - minden évadban új kihívások várnak rád - a tréningek során megtanulod a színészet alapvető elemeit - hosszú, kemény színészi évek után akár rendezhetsz is, vagy tréningeket is tarthatsz. Sok minden miatt jó Prosperósnak lenni!

A második nagyon fontos tevékenység az életemben a festészet és a rajzolás. Kiskorom óta foglalkozok ezzel, soha nem tanultam, önmagam fejlesztettem mindig. A festészet és a rajzolás beszippant egy olyan világba ahol csak a végtelen csend, koncentráció van, mindent kizárok, ha valaki szól hozzám, meg se hallom, ilyenkor egy békés, csendes világ alakul ki bennem, és nagyon jól megnyugtat. A művészet ezen ága a belső csendet, békét segíti elő bennem, illetve ennek megtanulását, a kreativitást, és minden alkalommal új kihívások elé állitom magam, ha nem sikerül, addig fejlesztem magam míg végül menni fog.


A sport az életem részét képezi elég rég óta, beleszőtte magát a mindennapjaimba, és már nem is tudnám abbahagyni. Régen atletizáltam évekig, majd áttértem a konditermi edzésre, most pedig a súlyzó nélküli fitness edzést csinálom otthon, mivel ez legalább térdkímélő valamennyire. A színkörben nagy szerepe van számomra a mozgásnak, táncnak, ott derült ki számomra hogy szép a mozgásom, és a többiek segítségével, támogatásával mostmár bátran és önbizalommal merem csinálni, amihez hozzájárul az erőnlét fenntartása is számomra. A sport során tértem át az egészséges, tudatos étkezésre ami nagymértékben változtatott az életvitelemen. Mostmár mindenre figyelek és szuperül érzem magam emiatt. Sajnos a mai világban sok ember nem figyel erre, hogy hogyan segítse és táplálja megfelelően a testét, sokan tudatosan veszik az egészségtelen ételeket, agyoncukrozott üdítőket.

Végül, ha még kis időm engedi, szeretek verseket írni, kiadni olykor az érzéseimet. Ezek is nagymértékben az önismeretben, az élet felfogásban segítenek, illetve a feszültség kiadásában. Zárásként egy versem a sok közül:

Érezni, mit mondani nem lehet

Ha a szív dobban mély üregében,
Ha a lélek csendben felnevet
Ha a napban minden boldogságod
Benne látod meg.

Ha fejét combodra hajtja,
Ha álomba simogatod csendesen,
Ha nézed,s jól tudod, szereteted
Benne oldódik fel.

Minden percet mit ad neked,
Minden örömet, apró kedvességet,
Díszdobozba burkolod, s el nem engeded,
Véded, mint egy pillangót,
Mely most repülne el.

Minden rosszat elmúlaszt,
Ha átölelheted,
Ha napod, életed része Ő,
S biztos szívvel szeret.

Elérhetetlen világ, álomvilág
Mégis valóság,
Csak félsz hogy megszorítod,
S eltöröd lelke porcelánját.

Vigyázz rá, mert kincs Ő,
Becsüld meg minden percben,
Mert lehet Ő lesz ki elkísér téged
Ki minden kín, iszonyat közt,
Segíti utad, akkor is, ha Ő is
Megroskad a súly alatt.

Ő lesz, ki akkor is szeret,
Ha te magad nem tudod,
Ő lesz ki elfogad,
A legrosszabb napodon.

Ő lesz ki elmondhatatlanul szeret,
Ki ha könny csordul szemedből
Futva törli le,
Ki minden súlyt elvisel miattad,
Ki akkor is ott lesz,
Ha vége lesz,
Ha az élet nagy játékában
Sakk - matt lesz..

Írta: Bognár Beatrix (Trixi)