2020. március 23.

Bob vidékre megy


Egyik unalmas napon Pálma hirtelen felugrott a székéből és felsikoltott. Bob akkorát ugrott a fotelben ijedtében, hogy egy rugó át is szakította az ülőpárnát: - Mi az úristen!?
- Eszembe jutott, hogy Buci papit és Cinci nagyit legalább fél éve nem látogattuk meg!
- És Buci papiék miatt hozod rám a szívinfarktust?
- Miért, Buci papiék nem érnek neked annyit, hogy szívinfarktust kapj miattuk?
- Bár, ha jól meggondolom, igen. Lehet, hogy jobban járnék most egy gyors szívinfarktussal.
- Igazán kedvesek is tudnak lenni!
- Kedvesek? Folyton szekálnak minket!
- Nem is szekálnak csak felhívják a figyelmünket a hibáinkra!
- Szóval hiba lenne, hogy öt méterre Cinci nagyitól eltüsszentem magam?
- Jaj Bob. Tudod, hogy a nagyi mennyire könnyen elkapja a betegségeket....
- Jó, de azért nem kellett volna a Buci papi kéthónapos zokniját az orrom alá szorítania! Azt is csak teérted viseltem el,  hogy jól érezd magad.
- Az Buci papi zsebkendője volt!
- Ugyan már Pálma! Egy zsebkendő mióta lábszagú?
- Ez most nem tartozik ide, na.... El kell menni meglátogatni őket és kész!
- Jó, de csak egy órát vagyok hajlandó ott maradni!
- Jaj Bob, tudod, hogy ha olyan messzire utazunk, akkor legalább egy éjszakát ott kell aludnunk.
- De az összes ágyneműjük macskaszaros, ráadásul a paplan olyan büdös, hogy szerintem a zsebkendő-zoknijaikkal van kitömve.
Pálma leakasztotta a fogasról Bob kabátját, és hozzávágta a férfihoz: - Bob, fél évben egyszer kibírod!
Bob legszívesebben elsírta volna magát.
***
Leszálltak a vonatról, és kisétáltak a vasútállomás ajtaján, ahol várta őket egy lovas szekér. Rajta ült Buci papi, és amikor meglátta őket jó hangosan felkiáltott: - Azannya! Évek óta várok mán itt! Hun vótatok eddig? - ránézett Bobra - Fiam ezerszer megmondtam neked, hogy ne legyíl párttitkár, mert azok mind gazemberek! Elfogyott a pörkült!
- Buci papi én nem vagyok párttitkár, egy élelmiszer boltban dolgozom!
Buci papi felemelte a zsíros kalapját és leszállt a szekérről: - Mit mondol? Tudhatnád, hogy rossz a fülem!
Bob hangosan elismételte:  - EGY ÉLELMISZERBOLTBAN DOLGOZOM!!!
Buci papi a térdére csapott: - Mégis kit írdekel, hogy hun dógozol te büdös párttitkár! Szájjatok inkább fől!
Pálma és Bob felléptek a lovas szekérre, ami lassan, vánszorogva elindult.
- És miért nem busszal jöttél Buci papi? - kérdezte Pálma.
Az öreg felhorkantott: - Busszal?! Az azoknak való, akiknek nincsen szekíre! Különben, a mútkor felszálltam egy ilyen buszjárgányra. Olyan rosszú vótam! Végig háttal ültem, és a gyomrom főfordult!
- De papi, akkor miért nem kérted meg az előtted ülőt, hogy cseréljetek helyet? – kérdezte Pálma.
- Hát hogy kértem vóna, ha nem is ült előttem senki, jaj de ostoba vagy lyányom!
 Bob Pálma fülébe súgta: - Adnál egy kis vizet? Mindjárt szomjan halok.
- Sajnos már megittam az előbb, de Buci papinál mindig van valami.
Buci papi hátrafordult: - Nem, már nics pörkült! Kolbászos kenyír van. Vagy volt.
- Nem Buci papi, csak vizet szeretnénk kérni tőled!
- Vizet?! Persze, még mit nem! Hogy aztán megigyátok!
- Kérlek Buci papi, Bob nagyon szomjas.
Buci papi benyúlt az ingje alá, és elővett egy kulacsot: - Nesze te suhanc! De aztán ne igyál belőle!
Bob belekortyolt a vízbe: - Pálinka. Nyilván.
***

Szépen, lassan megérkeztek a parasztház elé.
Amikor beléptek a házba Cinci nagyi ott állt az előszobában egy kosárral a kezében.
- Szia Cinci nagyi! - kiáltott fel Pálma boldogan - csak nem menni készültél valahová?
Cinci nagyi a lányra nézett a fején egy túlmértezett szemüveggel: - Jaj lányka te vagy az? Azon merengek, hogy már vótam e a bótban vagy még csak most akartam menni – azzal vissza is sétált a házba.
Buci papi is belépett az előszobába, majd bevágta Bob és Pálma előtt az ajtót, akik értetlenül egymásra néztek, majd ismét kopogtak.
Buci papi felkiáltott: - Hinnye! Vendég jött! Biztos az unokánk és a párttitkár férje!
Amikor kinyílt az ajtó, Pálma türelmesen mosolyogott: - Papi mi már itt vagyunk.
Az öreg elgondolkodott: - Ja, akkor senki nem kopogott?
- De papi, mi kopogtunk
Az öreg kiabált egyet: - Asszony! Mennyél és nyissál ajtót!
- Papi, most nyitottad ki az ajtót! – szólt Pálma.
- Hát mit álltok itt, miért nem mentek haza?
- Támogatom az ötletet – vágta rá azonnal Bob, ám fel is szisszent, amikor Pálma rátapasott a lábujjára.
***
Este volt és a nagy, közös hálószobában voltak mind a négyen. A szendvicsek nem is voltak olyan rosszak, és aránylag hamar túlélték ezt a napot. Bob legyőzte az ágyneműszagok okozta hányingerét, és megpróbált elaludni. Lassan számolgatta a bárányokat. Aztán óvatosan kinyitotta a szemét, és azt hitte, hogy kiugrik a szíve ijedtében. Buci papi ott állt mellette, és ostobán bámult a képébe: - Nem aluszunk! Irány fiam! Esti vadászat van!
Bob nem akart hinni a fülének, a levegőt kapkodva mondta: - De Buci papi este van. Alszik az egész falu! Nem lehet csak úgy lövöldözni.
- Jaj, te ostoba párttitkár! Akkor majd lábujjhegyen lövök. Egyébként is, mán nem pazarolom a lőszert. A mútkor rájöttem, hogy felesleges a kacsát lelűni, mert úgyis zuhan vagy kétszáz métört, és aztat a zuhanást úgysem élné túl. Tehát elég lűszer nélkül is lűni! No, gyere!
- Pálma, menjünk haza! – rázta fel Bob a feleségét.
Pálma álmosan rámosolyogott a férfira: - De Bob. Én nem akarok többet hazamenni. Itt akarok maradni örökre.
Bob előtt elsötétült a világ és csak Pálma hangját hallotta: - Bob...Bob...Bob....
Aztán kinyitotta a szemét, és a szobájában ébredt fel. Pálma őt szólongatta.
- Csak álom volt! - megölelte a feleségét - Csak álom volt! Köszönöm istenem!
Pálma gyengéden eltolta magától a férfit: - Igen, igen biztos rosszat álmodtál, de már épp ideje volt felkelned. Tudod, hogy ma megyünk meglátogatni Cinci nagyiékat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése