2019. április 7.

Kis esti szürreál


  Amikor a Sátán megérkezett a belvárosba, a hosszú árnyékok már majdnem nyomtalanul elcsorogtak a macskakövek rései között, és a szürkülő tetők fölött lassan sötétedett. Kócos, csapzottnak látszó, apró kutyák próbáltak barátkozni egymással a püspöki palota oldalában; a Sátán óvatosan arrébb húzódott, nem akarván felhívni magára a figyelmet, mert nagyon kicsi Sátán volt.

  Egyszer csak különös zörgés támadt, mintha nehéz és ingatag, ugyanakkor vészesen törékeny fa- vagy agyagtáblákat vonszolna valaki az egyenetlen kövezeten –, majd valóban feltűnt egy sötét alak, szakadt rongyokba öltözve, egy nagy, zöldre festett, ránézésre talán ócska bútorlapokból összetákolt, nagyjából másfélszeres életnagyságú lovat húzva kínlódva maga mögött.

  A másik oldalon két billegő férfi jött, egy vékony, gyomorbajos külsejű, és egy kopaszodó, nagydarab. Ahogy közelebb értek, a szavaik is kivehetővé váltak.



 – ...Na és hogy van, Sajókám, a nagyságos asszony?

  – Ne is mondja: képzelje, mindenáron színházba akar menni, megnézni valami buzikról szóló darabot.

  – Igen...? Én is láttam a múltkor egy filmet különleges afrikai vízimadarakról, az is nagyon érdekes volt!

  – Ne bosszantson már... - fortyant fel a köpcös, ám nem tudta folytatni, mert ekkor odaért hozzájuk az elnyűtt figura.

  – Wittgenstein vagyok – lépett közelebb, miközben gyanús illatok szálltak ki a rongyos kabátja belsejéből. – Wittgenstein Béla. Ne haragudjanak, hogy zavarok, árva gyerek vagyok, csak egy százasra lenne szükségem, hogy jegyet vehessek a szabadbattyáni buszra.

  – Magyarország hegyeken túl van... – dünnyögött a sovány csak úgy maga elé, némi gondolkodás után.

  – Ne józsefattilázzon itt nekem, Hacsek – szólt közbe a másik –, nagyon rosszul áll magának! Jöjjön inkább, siessünk, mindjárt kezdődik a tűzijáték – és karon ragadva társát, már el is vonszolta a Fő utca felé.

  Mire újra körülnézett, már üres volt a tér – hova tűnt a csavargó a lóval? –, a Sátán feltekintett az emeleti, vakon csillogó ablakokra, és rosszkedvűen morogta: – Itt se lesz már ma éjjel bál a díszteremben... – Majd arra gondolt, hogy letelepszik az egyik söröző teraszán, de aztán ahogy kinyílt egy ajtó, inkább hirtelen fogta magát, és gyorsan besurrant a kifelé tartó lábak között a kávéház belső helyiségébe.

  Azután már nem történt semmi – szokatlan csend lett, gyorsan közeledett az éjszaka. Értelmetlen, nosztalgikus érzéseket ébresztő, orgonaillatú szél támadt a barokk templomok között, a résnyire nyitott, hámló festékű ablaktáblák halkan becsukódtak; a színpad fölött kitartóan ragyogott az ottfelejtett telihold.


2019. április 2.

Fiatal voltam - Dorth Borbála

Fiatal voltam

 Ma álmomban fiatal voltam, a hajamat lófarokban hordtam. Tudtam, hogy csak álom visszavarázsolt, csak éltem ifjúságom. Éltem s mosolyogtam, ma álmomban fiatal voltam.

Írta: Dorth Borbála

2019. március 25.

13 gondolat a színészetről Meryl Streeptől - Csille Ildikó fordítása



Kedvenc színésznőm, Meryl Streep. Róla találtam ezt az írást a neten Suzanne Raga-tól.
(Forrásmegjelölés a bejegyzés végén)

13 gondolat a színészetről Meryl Streeptől
Írta: Suzanne Raga
2015. november 5.

GETTY IMAGES
 
Mery Streepet tényleg szükségtelen bemutatni: Sokak szerint a legjobb ma élő filmszínészek egyike. Legendás módon alakított valós személyeket, mint például Julia Child, Margaret Thatcher és Karen Silkwood, és életre keltett kitalált figurákat, 
mint Sophie Zawistowski és Miranda Priestly. Bárki, aki  látta őt, ismeri Streep azon képességét, hogy elbűvölje a közönséget és a kritikusokat ahogy kaméleonként teljesen beleköltözik az általa alakított karakterbe. Hihetetlen karrierje – rekord számú jelölések és díjak/ győzelmek (köztük három Oscar, két Emmy és nyolc Golden Globe) – több mint hitelessé teszi, hogy a színművészetről, színész mesterségről bölcsességeket osszon meg. 
1. A SZÍNÉSZET ÉRTÉKÉRŐL
„Szerintem nagy értékek vannak benne. Azért értékes, mert olyan embereket hallhatunk, akik nem is léteznek, akik a múltból üzennek rajtad, a munkádon keresztül és te adod ezt az üzenetet át az embereknek. Azt hiszem, az, hogy megszólaltatunk nem létező figurákat – ez a nagy dolog abban, amit csinálunk.”
 — 1998 Inside The Actors Studio megjelenés
2. HOGYAN FORMÁL MEG EGY SZEREPET
„Pedáns és szándékosan tudatlan vagyok. Határozottan idegenkedem a saját munkamódszerem megismerésétől, mert félek, hogy lerombolom az illúziót. Attól félek, ha kielemzem, nem tudom majd többé csinálni.”
3. ARRÓL, AMIT EDDIG ELÉRT


„Amit elértem, már ha annak vesszük, az az, hogy alapvetően úgy tettem, mintha rendkívüli ember lennék és most tévedésből annak hisznek.”
4. ARRÓL, HOGY A FIATAL SZÍNÉSZEKNEK MIT KELLENE TANULNIUK
„Hajlok arra, hogy képezzem magad mindenben, kivéve a színészetet. Tanulj a világról. Tanulj minden másról. Tanulj az emberekről. Ilyen színész akartam lenni. Kíváncsi vagyok mindenre és midenkire és nem akarom magam lekorlátozni bizonyos féle színészi játékra.”
— 2014 interjú a Hartford Courant-ben


5. HÍRES EMBERNEK LENNI VAGY SZÍNÉSZNEK
„Híresnek lenni megtanított elrejtőzni, de színésznek lenni kinyitotta a lelkem.”
— 2010 nyitó beszéd a Barnard College-ban
6. ARRÓL, HOGY MINDEN IDŐK LEGNAGYOBB SZINÉSZNŐJÉNEK NEVEZIK
„Nem gondolok úgy magamra, hogy a legjobb akármi – szakács, háziasszony, szinész, anyagfejlesztő. Nem hiszem, hogy van olyan, hogy a legjobb valamiben.” 

7. ALAKÍTÁSA JULIA CHILDKÉNT ÉS MARGARET THATCHERKÉNT

Columbia Pictures
 
“Julia Child olyan eleven. Margaret olyan megtervezett, olyan elszántan érvel. Ez a legfontosabb – hogy megnyerjen egy vitát – és semmi sem állhat ennek útjába. Julia csak éli az életét előtted; részben ezért is szerették az emberek.”
— 2012 interjú az NPR-ral
8. A KÍVÁNCSISÁG FONTOSSÁGÁRÓL
„Nem hiszem, hogy hatásos színész lehetsz ha nem érdekelnek az emberek és a történések. És ha érdekelnek a dolgok, mélyebbre akarsz ásni és többet akarsz tudni. Legalábbis ami (mindig is) beindította a lelkesedésem a munkában, hogy többet tudjak meg valakiről: Mi késztette erre? Az Isten szerelmére, mi romlott el?” 
9. A LÁMPALÁZRÓL



“Furcsa: Kontinenseken átívelő karrierem van, de szánalmas, hogy nem tudok emberek elé kiállni és beszélni. Tényleg ideges leszek. A fikció valami olyasmi, amibe belebújhatsz, becsomagolhatod magad. A valóságban egyedül vagy a hegytetőn a szélben és viharban és nem tudod, elfúj-e majd. A filmeknek mindig tudom a végét. Az az első, amit elolvasok.”
— 1988 cikk az Interview Magazine-ban
10. A PÁLYAFUTÁS KÉTSÉGEIRŐL
“A bizonytalanság ott lesz. Hónapokig munka nélkül leszel időről időre, ha egy 40 éves időszakot tekintesz át. Mondtam, tényleg biztosnak kell lenned, hogy az életed rendben van, hogy a barátaid a közeledben vannak. A kapcsolatok fontosak. A karrier egy dolog, de életed munkája a kapcsolataidban kell legyen – ezek tartanak meg.”
— 2014 interjúból a Hartford Courant-tel
11. MI AZ, AMIT BÁRCSAK TUDOTT VOLNA FIATALABB KORÁBAN
Warner Bros.

“Azt hiszem, az optimizmus ereje és az, milyen kitartást igényel színésznek lenni. És itt nem csak a fizikai kitartásra gondolok, hanem a spirituális, mentális, jellembeli állóképességre is. Mert nagyon nehéz, amikor visszautasítanak, vagy rossz kritikát kapsz, vagy amikor híres leszel és másként beszélnek rólad. Furcsa érzés.

12. A MUNKA – MAGÁNÉLET EGYENSÚLYÁRÓL
“Meg kell alapoznod az életed, mielőtt a művészi karriered elindul. Legalábbis számomra azok a dolgok, amik leginkább számítanak, a díjak, amiket kaptam, vagy a szerepek, amiket játszottam csak adalékok – az életem, ami számít.”
— 2010 látogatás a Texas-i Egyetemen
13. A SZEREPEKRŐL, AMIKET BEVONZOTT
TriStar Pictures

“… Mindig vonzottak azok a karakterek, amelyeket nehéz lefordítani más emberek számára, finomkodó nők, ellenszenves nők, nők, akik szándékait könnyű félremagyarázni, nők, akiket nehéz szeretni.” 


Fordította: Csille Ildikó