Nos, ennek is eljött az ideje, mivel most
tőlem nem megszokott dologról írok. A blogot most nem a novelláim fogják
díszíteni vagy épp rondítani. Ahogy a címből is kiderült a
fesztiválokról lesz szó, melynek – ha minden jól megy – folytatása is lesz.
A fesztiválok mindig hatalmas élménnyel
gazdagítanak meg. Emlékszem is a legelsőre. Általában bármi, ami a legelső, arra
emlékszik az ember. Első csók, első kisállat vagy bármi más. Fantasztikus volt.
A fesztivál Komlón zajlott, és én minden egyes percére emlékszem. Az odaút, mely
hosszas vonatozásokat foglalt magába, ahogy pedig haladtunk ki a „világból” a
rosszabbnál rosszabb vonatok dobálózása a sínen, csak még viccesebbé tette az
egészet. És akkor egyszer csak megérkeztünk. Mintha egy új világba csöppentem
volna. Megkaptam a kitűzőt, melyen az állt: Prospero Színkör, Székesfehérvár. Büszkeség
töltött el. Amiatt is, hogy ott lehettem, és amiatt is, mert egy ilyen csapat
részese vagyok mind a mai napig. A sok program, az előadások, az együtt
étkezések, a rozoga szállás a világ másik szegletében, a társasozás, a
meditálás, a kocsmázás. Ezek mind azok, amiket sosem felejt el az ember. Egy
fesztivál szellemileg tisztít és felemel. Nem is múlt el talán olyan fesztivál,
hogy ne szeressek bele valakibe/valamibe. Új arcokat ismersz meg. A szokatlan
hétköznapivá válik, a furcsa normálissá és a deviáns a szabályos ez alatt a
pár nap alatt, amíg ott élsz. Egyszerűen fantasztikus.
Időrendi sorrendben fogok menni, szóval a
következő Vasvár lesz. Mivel ezen a feszten még eléggé gyerek voltam így erről
csak élményszerűen tudtam írni. A következőt már szakmaibb jellegűnek
szeretném megírni.
Írta: Varjas Benjámin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése